home
***
CD-ROM
|
disk
|
FTP
|
other
***
search
/
Chip 1996 April
/
CHIP 1996 aprilis (CD06).zip
/
CHIP_CD06.ISO
/
hypertxt.arj
/
9401
/
CHICAGO.CD
< prev
next >
Wrap
Text File
|
1994-11-26
|
17KB
|
283 lines
@VChicago@N
@VA Wakablaktól az operációs rendszerig@N
A Microsoftot sokan szidják mindmáig, mert legtöbbet
használt programjai -- a DOS és a Windows -- nem éppen a
legkomfortosabbak. Mind a programozók, mind a felhasználók
találkozhatnak nap mint nap nyûgjeikkel. A Windows NT-vel
is sok a gond, mert gépigénye brutális, szinte annyi
memóriát, olyan számítási teljesítményt igényel, mint egy
Unix munkaállomás. A köztes igényekrôl pedig mintha
megfeledkeztek volna.
Több név röppent fel még az NT megjelenése elôtt a
szakmában, hogy a Microsoft e fedônév alatt valami köztes
operációs rendszert készít eló a DOS, a Windows, és az Unix
ajánlások valamilyen hibridjeként. Most elérkezett hozzánk
a Chicago néven ismert Windows-szerû operációs rendszerük.
A Chicago 4.0 58.5 számú fordítási munkaverziója még az
összeszerelés stádiumában van, de már láthatók a grafikus
felület sajátosságai éppúgy, mint a benne megvalósítani
szándékozott szolgáltatások.
A hozzánk elkerült példányt egy 33 MHz-es, 8 Mbyte
memóriájú 486-os laptopra és egy Pentium alapú, 16 Mbyte
memóriával és Cirrus VGA kártyával ellátott munkaállomásra
sikerült felinstallálni. Egy Opti chipkészletes 33 MHz-es,
4 Mbyte memóriájú 386-os gépre a rendszer feltelepült
ugyan, de csak a DOS felület volt hajlandó mûködni. A
telepítéshez a gépen Windows 3.1-nek és DOS operációs
rendszernek kell lennie. Az INSTALL programot Windows alól
elindítva, megkérdezi, hogy felülírja-e a Windowst vagy
újra pakolja fel magát. A felülírás üzemmód nem tökéletes,
ha ezt használjuk, szinte teljesen bizonyos, hogy
használhatatlan programot kapunk eredményként.
A telepítôkészlet mintegy 35 Mbyte, amibôl a program
mintegy 15-20 Mbyte-ot rak fel magának. Sajnos a hálózat
nélküli telepítéskor -- ahogy mi is végeztük a Pentiumon --
örökké hibaüzenetekkel szórakoztat bennünket. Ugyancsak
érdekes, hogy bár az eredeti Windows Genius egérrel volt
feltéve, a Chicago csak Microsoft üzemmódban volt hajlandó
dolgozni, bár más egértípusok támogatására utaló jelek is
találhatók a konfigurációs file-okban.
A program megjelenése az X-Windows/Posix szabványnak
megfelelô. Ez egyben azt jelenti, hogy felhasználójának
néhány windowsos ismeretet újra kell tanulnia. Például itt
néhány esetben, a képernyô bizonyos helyein a két egérgomb
együttes megnyomásával rendszermenük hívhatók elô, például
az a rendszereditor, amit a Windows-tulajdonosok PIFEDIT
néven ismernek.
A programrendszer valódi grafikus operációs rendszer, azaz
futtatásához nincs szükség DOS-ra, sôt ezeket a hagyományos
szolgáltatásokat maga adja. Nem véletlen, hogy
telepítésekor nem is hoz létre DOS könyvtárat, hanem a
CHICAGO\COMMAND\ könyvtárban találhatunk néhány megszokott
DOS parancsot. Ha az installálás nem sikerül, akkor is
innen tölti be a hagyományos operációs rendszert. Itt van
még a legtöbb gond: látszik, hogy eddig nem nagyon törôdtek
vele a fejlesztôk. Csak a szembetûnô dolgok pár mondatban.
A saját FDISK ismeretlennek jelzi a Chicago partíciót. Van
benne Quick Basic interpreter, de minek? Legalább egy
Visual Basic lenne... Hasonlóan az 5.xx, 6.xx DOS-ból
ismert teljes képernyôs editor és a megszokott fapados
DEBUG található benne. A legkellemetlenebb, hogy az XCOPY
és a DISKCOPY parancs ugyanolyan buta, mint a DOS
kezdetekor volt, hacsak nem számítjuk a 2,88-as floppy
támogatását -- nem veszi igénybe másoláskor az EMS, XMS
memóriát, amolyan 640 Kbyte-os cserebere módon másol, hogy
a Novell DOS 7.0 teljes memóriát kihasználó, lemezt file-ba
majd visszaíró különszolgáltatásairól ne is beszéljünk.
Mindez láthatóan édes álom marad.
A rendszer indítása után rögtön egy grafikus logóval
jelentkezik be, majd [Esc gombbal kérhetjük ASCII módban a
boot-folyamat nyomon követését. A rendszer felállási ideje
Pentiumos gépen 1-2 perc, 386-oson 2-5 perc. Azonban
grafikus felület megjelenésével még nem üzemkész. Hosszú,
kínos másodperceket kell még várni, amíg leellenôrzi az
összes meghajtót. Hálózati üzemben ez még tovább tart, mert
a hálózaton is körülnéz.
A Chicago DOS-boxában a másolásvédett programok nagy
részének kivételével minden fut. Ez a doboz lehet vagy
hagyományos teljes képernyôs DOS -- külön üzenet hívja fel
a figyelmünket arra, ha valamelyik program csak így
hajlandó futni --, vagy egy képernyôablak lehet. Mindegyik
módban mûködik a [PrintScr@N Windows-képernyôlementési
módszere. Sajnos a palettakezelése katasztrofális, azaz a
DOS dobozból képtelen színhelyes grafikus képet átemelni a
clipboardra. Ugyancsak érdekes jelenség néhány program
esetében a fantom kurzor jelenség. Ha nem teljes képernyôs
üzemmódban használjuk a DOS képernyôt, akkor egy normál
egérkurzor és a program eredeti kurzora -- jó nagy
távolságra egymástól -- megjelenik. Természetesen a fantom
az éles, és így a program használhatatlan. Teljes képernyô
üzemben ezek jórészt megszûnnek. Az egérkurzor különben DOS
dobozban és teljes képernyôs DOS esetén egyformán él -- és
jól mûködik.
A kezelési felületrôl már a bevezetôben volt némi szó. A
filemanager koncepcióját a Windows for Workgroupstól, fô
bejelentkezési ikonjait -- Program, File, Szemétkuka -- az
Apple operációs rendszerétôl kölcsönözte. Hálózatos
kezelôfelülete megyegyezik a Workgroupséval, de ikonjai az
X-Windows szokásnak megfelelôen a menüben kevéssé
kidolgozottak, jelzésszerûek. Ugyancsak választhatunk, hogy
az X-Windows megszokott kis ikonjait, vagy a Windows
hagyományos, vakegér üzemmódban is látható nagyobb ikonjait
választjuk. Amennyiben kelet-európai Windowsra rakjuk fel,
gond nélkül mûködik, csak a 852-es kódtábla és
segédprogramjainak kiirtása okoz kemény gondot.
A program egyes kezelôpaneljei -- hasonlóan az USA-ban most
forgalomba került Word for Windows 6.0-hoz -- egy kicsit
eltérnek a megszokottól. Az egyes opciók csoportokba vannak
rendezve, amelyek az elôhívott kezelôfelületen kis nyelvek
formájában mindig láthatók. A nyelvekre kattintva elô lehet
varázsolni a logikailag osszetartozó opciócsoportok.
Az egyes alkalmazások a jelenlegi béta vátozatban kétféle
módban találhatók meg: 32 bites Chicago és Windows formában
(például az óra program). Ezek egyenértékûek, sôt a
Microsoft a hagyományos Windowshoz kibocsátott egy olyan,
egyetlen kislemezen elférô kiegészítést (WIN32), amely
lehetôvé teszi ennek az üzemmódnak a használatát a
hagyományos Windows 3.1 környezetben is.
A programban a Windows- és a DOS-világ erôsen összemosódik.
Ugyanis eddig ha a DOS-ban Windows programot indítottunk
el, akkor az kíírta, hogy csak Windows módban mûködik. Most
ha ilyet indítunk el -- akár közvetlenül, akár a Norton
Commanderrel --, akkor egy-két villanás után máris a
grafikus felületen vagyunk és fut a program, lett légyen
szó akár Windows, akár Chicago alkalmazásról.
A Windows alapprogramjaival itt is találkozhatunk. Megvan
kétféle kiadásban az óra, a Paintbrush, a Cardfile. A
korábbinál sokkal kellemesebb, könnyebben kezelhetô súgó
(help), amely a Windows 3.1 helpfile-jait is képes
korrektül megjeleníteni. Ránézésre a Windows 3.1
tutorialja, annak szolgáltatásai is erôsen befolyásolták a
fejlesztôk fantáziáját.
A Write alaposan megváltozott. Immár egy egyszerûbb Word
szövegszerkesztônek felel meg, fejléccel, lábléccel,
korrekt nyomtatás-beállítási és egyszerûbb tipográfiai
lehetôségekkel. Itt érezhetôen az volt a cél, hogy ne
legyen a Winword megvételére kényszerítve az, akinek csak
egy egyszerûbb szöveggyártó programra van szüksége.
A rendszer belsô filozófiája -- szerencsére ezzel a
felhasználó nemigen találkozik -- az Unix logikáját követi.
Az egyes ikonok mögött igencsak hosszú PATH-ok állnak, néha
jópár kapcsolóval. A grafikus felületet viszont újra kell
tanulniuk a Windows-rajongóknak, s sokan lesznek, akiknek
nem fog tetszeni ez a megoldás.
A rövid próba során a rendszer rugalmasnak bizonyult. ùgy
vettük észre, ha a gépen elindult, és nem volt hálózat,
akkor ritkan fagyott le; ha hálózat volt, vagy nem állt fel
korrektül, akkor annál gyakrabban. Ezek okai még a
nagyszámú bétatesztes változatban elôforduló
poloskamennyiségben kereshetôk, ezeket várhatóan
kitakarítják majd. Hasonlóan a bétatesztes gyengeségnek
tulajdonítom azt is, hogy mindössze egyetlen gyártó
egyetlen CD-ROM-típusát támogatja. (Természetesen nem ez
volt a tesztgépekben, így a láthatóan benne lévô
Indeo-Multimédia támogatást sem lehetett kipróbálni.)
Jelzésértékû, hogy a Microsoft saját hangrendszerének, a
Sound Systemnek még nyomát sem találtuk a Chicagóban.
Helyette a Soundblaster 16-os sorozat valamint az ehhez
kapcsolódó MIDI támogatása uralja a rendszert. Sajnos a
Galaxy kártyát nem ismerte fel ezzel kompatibilisnek.
A rendszer a Pentiumos gépen igencsak gyorsnak -- a DOS-nál
is gyorsabbnak -- bizonyult. A 486-os gépeken a Windowsnál
kicsit lassabban fut, ami valószínûleg a Pentium saját
üzemmódjának és nem a benne lévô 486-os
processzoremulációnak tulajdonítható. A DOS-box is jóval
gyorsabb, mintha önállóan szaladgálna, bár mivel béta
változatról van szó, az olvasó becsapása lenne konkrét
sebességértékeket mondani. Hasonlóképpen jónak bizonyult a
file-kezelés. Saját NT-kompatibilis, illetve
DOS-kompatibilis FAT struktúrát képes használni, akár
egymás mellett is. A röprömörítôk használatát nem
támogatja, nem érdemes 500 Mbyte merevlemez-kapacitás alatt
használatához fogni. Próbák szerint azok a programok,
amelyek futnak Windows alatt, itt is kifogástalanul futnak
-- kivéve néhány magyar nyelvû programváltozatot. Várhatóan
a DOS programokkal sem lesz gond.
A memóriakiépítéstôl függô számú taszk indítható. A
taszkváltás ikonokkal vezérelhetô. Vagy a hagyományos [Alt
Tab kombinációra elôtûnô ikonmenübôl, vagy a taszk ikonra
való rákattintásra kinyíló látványos taszklistából. A
rendszer számítási kapacitása elegendô a mozgó ikonokkal
rendelkezô programok kezeléséhez. îgy például szélesebb
körben megjelenhetnek olyan programok, amelyek ikon
állapotában is informálhatnak, például óra,
videokonferencia, s más hasznos vagy haszontalan témákkal
foglalkozó apróságok. A taszkok Pentium esetén érezhetôen
azonos sebességgel futnak, de prioritásuk állítható. Sôt, a
hagyományos gond, hogy a merevlemez-hozzáférést megfogja a
program, itt orvosolható azzal, hogy a merevlemez-mûveletek
programonkénti prioritása is beállítható. A rendszer
állapotáról is részletes tájékoztatást lehet kapni a
megfelelô menük segítségével. A program eme információs
részei elnagyoltak, láthatóan most vannak fejlesztés alatt.
Ha Pentium, akkor ez már Chicago. Ezt mondhatjuk, ha nem
rontanak és butítanak, hanem javítanak majd a fejlesztôk a
végleges változat megjelenéséig ezen a programrendszeren.
A Pentium alapú PC-knek ez valóban egy igényes és jól
használható, valódi operációs rendszere lehet. OS/2, annak
megszokott nyûgei nélkül. A megmaradt 386-os, 486-os
gépekre azonban valami más megoldást kell találni.
A Chicago hálózatos operációs rendszer. Mûködéséhez
hálózati környezet a béta változat szerint
nélkülözhetetlen. Nem ártana itt egy kicsit végiggondolni a
dolgot: egy hálózatokat támogató, de hálózaton kívül is
hibajelzés nélkül tevékenykedô változat elkészítését,
illetve egy peer-to-peer és printerportos hálózat
beépítését, mint a Novell DOS 7.0-ban, hiszen a Pentiumos
laptopok jövô év közepére tervezett megjelenésével
várhatóan erre is lesz igény.
@KKis János@N
@<9401\CHITITLE.GIF><címkép>@N
@<9401\CHICCA.GIF>A Windowsból ismert PIFEDIT megfelelôje sokkal szebb, könnyebben értelmezhetô,@N
@<9401\CHICCA.GIF>de több adatot is kérdez...@N
@<9401\CHICHA.GIF>A Windows megszokott ablakképe még az ismert programoknál is módosul (Corel@N
@<9401\CHICHA.GIF>Photopaint 4.0)@N
@<9401\CHICHA2.GIF>A betûfontok egyszerûbbek, jobban olvashatók, a beállítóablakok szebbek lettek@N
@<9401\CHICHA3.GIF>Mintha egy X-Windows felületet látnánk@N
@<9401\CHICHA4.GIF>A megszokott Cardfile is puritánabb lett, de képes magába konvertálni a korábbi@N
@<9401\CHICHA4.GIF>verziók adatfile-ját@N
@<9401\CHICHA5.GIF>A file-kezelô ablak inkább a Windows 3.1-re emlékeztet, bár gyári@N
@<9401\CHICHA5.GIF>színösszeállítása kissé szokatlan@N
@<9401\CHICHA6.GIF>A kontrollpanel ikonjai mások mint a megszokottak, s jóval több is van@N
@<9401\CHICHA6.GIF>belôlük...@N
@<9401\CHICHA7.GIF>A Windows Write mintha kezdene egy szövegszerkesztôre hasonlítani...@N
@<9401\CHICHA8.GIF>A Help anyagában egyszerûbben, akár kulcsszavas kereséssel is lehet matatni@N
@<9401\CHICHA9.GIF>A DOS-ablak mintha X-Windows lenne: mérete változtatható, grafikus módban fut@N
@<9401\CHICH11.GIF>A DOS-ablak lementésére is képes ez az operációs rendszer, de a DOS-Windows@N
@<9401\CHICH11.GIF>palettakezelésén jócskán van mit javítani@N
@<9401\CHICH10.GIF>A megszokottól eltérôen a DOS és a Windows grafikus ablak egyenértékû@N
@<9401\CHICH12.GIF>Az ablakok elrendezése, méretezése menübôl állítható@N
@<9401\CHICH13.GIF>Vannak még jócskán programhibák is. Ki érti, mit is akart mondani ezzel a@N
@<9401\CHICH13.GIF>figyelmeztetéssel...@N
@<9401\CHICH14.GIF>A DOS és Windows palettakezelésével gondok vannak@N
@<9401\CHICH15.GIF>A lementett képek sokszor nem színhûek@N
@<9401\CHICH16.GIF>A könyvtári struktúra mintha a Unix grafikus szabványát követné...@N
@<9401\CHICH17.GIF>Egész áttekinthetô kiírás kérhetô könyvtári stuktúránkról@N
@<9401\CHICH18.GIF>A file kabinet is határozottan szép...@N